Gemenc

A mintegy 178 km2 területű Gemenci Tájvédelmi Körzetet az 1977-es határozat szerint azzal a céllal hozták létre, hogy "védje és őrizze meg a táj jellegzetes és változatos képét és természeti értékeit. Határai a Dunán, délen az 1465, míg északon az 1497,5 folyamkilométerek, azaz a Bátai-Holt-Duna és a Sió torkolata. Keleti széle az árvízvédelmi töltés, amely a folyó bal oldali partszélétől csak az Ósükösdtől északnyugatra található Vajas-torok melletti Karaszi-erdőnél, a Baja feletti Koppány-zátonynál és a Szeremlétől délkeletre fekvő Erősaljnál húzódik beljebb. A bal parti védett területhez tartozik még a Baja alatt lévő Pandúr-sziget nagy része is. Negyedik határa hosszú szakaszon a Duna jobb partjától 5-10 kilométerrel nyugatra épített árvízvédelmi töltés, amelynek északi végén, a Hátfőnél megépített árvízkapu zárja ki az árvizeket a Sió védett területhez tartozó alsó szakaszáról. Itt a védvonalon kívül a Szomfovai-erdészház környéki és a Gyöngyösoldali-erdészháztól délre fekvő Keskeny-oldal erdő tartozik még természetvédelmi oltalom alá.

Gemenc nagyrészt a Duna jobb partján, a Sárköz szívében fekszik, kimagasló értékét úgy a múltban, mint a jelenben és reményeink szerint a jövőben is biztosítja.

Gemencet országos szinten Homoki-Nagy István 1952-ben forgatott Gyöngyvirágtól lombhullásig című természetfilmje tette ismertté. Később itt forgatták a Tizenkét hónap az erdőn című film egyes jeleneteit is, de napjainkban is szívesen keresik fel a természetet filmezők és fotósok. Több könyv is bemutatta a tájat, az itt élő emberek mindennapjait és az idillikusnak tűnő környezet élővilágát.