Kölesd-Borjád

Kölesd Árpádkori település, jelentős közlekedési csomópont és vámos hely volt. Mezőváros volt 1722 és 1832 között. A többségében reformátusok lakta település a mohácsi csata után elnéptelenedik, a kölesdi ezüstkincslelet is a magyarok Mohács utáni menekülésére utal.

A török idők után lakatlannak ismert község első letelepedői a rácok lehettek, erre emlékeztet néhány helynév is, mint pl. a ráctemető. Rákóczi szabadságharca idején híres csata színhelye Kölesd, 1708-ban itt vezette győzelemre seregét Béri Balog Ádám.

A XVIII. század a több hullámban történt betelepülés és az újrakezdés ideje. A fejlődés olyannyira felgyorsult, hogy 1778-ban a megyegyűlésen még székhellyé jelölése is szóba került. Lakónépessége 1836-ban 1652 fő, 1890-ben 2000 fő. A különböző felekezetűek száma egyformán nőtt, megmaradt a református többség (58%) és az evangélikusok magas száma (31%).

Közigazgatási szerepe 1910-ben megerősödött, amikor a korábban még Gindli családhoz tartozó Felsőhídvéget és Bikádot a községhez csatolták. Lakossága ekkor majdnem 2400 fő, lakóházak száma 376 volt. A község népessége 1941-ben volt a legmagasabb (2557 fő), azóta egyenletes csökkenést mutat.

1946-ban az Alföldről érkeztek új lakók a kitelepített német ajkúak helyére.

Borjád településrészen található a Petőfi-méhes, ami korábban a Sass család birtokához tartozott, Petőfi Sándor több híres versének köztük "A négyökrös szekér" címűnek születési helye. Ugyanitt található Tolna megye egyetlen ipari emléke a Söréttorony.